Zoe Phobic interjú

Zoe Phobic, azaz Szimon Ágnes Nóra igazi üde színfolt a magyar divattervezői palettán. Az iskola elvégzése után mindössze fél év kellett neki, hogy megnyissa saját boltját, a KNIT-et. Munkássága sokak számára példaként szolgál, hogy lehet ezt így is csinálni, és már nem feltétlenül kell több tízezer forintot kiadni, hogy magyar tervező ruháját viselhessük.

Kredigra: Hol tanultad ki a divattervezést?
Zoe Phobic: A Forrai Magániskolába jártam, ott elvégeztem egy ilyen okj-s kétéves divat- és stílustervező képzést.
K: Rögtön az érettségi után jelentkeztél ide?
Z.P.: Igen, rögtön azután, nappali tagozaton voltam.
K: Az iskola elvégzésétől számítva mennyi idő telt el, míg meg tudtad nyitni ezt a boltot?
Z.P.: Fél év telt el.
K: Meglehetősen hamar!
Z.P.: Igen. (nevet) Végül is már 2007 óta foglalkozom ezzel, tehát gimi alatt elkezdtem. Akkor még csak táskákat gyártottam, meg kis fülbevalókat és karkötőket, aztán később váltottam a ruhakészítésre. Tehát már 2007 óta építgetem ezt a márkát.
K: Mikor kezdted el online árusítani a termékeidet?
Z.P.: Voltaképp a kezdetektől. Amint volt két kis elkészített ékszer, rögtön feltöltöttem a Meskára meg Myspace-re.
K: Nagyon sokan azért nem vágnak bele a divattervezésbe, mert úgy vélik, ebből nem lehet megélni. Számodra nyújt annyi keresetet, hogy önállóan megélj belőle?
Z.P.: Igen. Főleg nem a magyar vásárlásokból, hanem inkább a külföldi rendelésekből. Nagyjából 80%-20% az arány a külföldiek javára.
K: Mennyire bonyolult intézni a csomagolást és kiküldést?
Z.P.: Nem bonyolult, csak vannak nehezítő körülmények. Például futárral nem küldhetem, mert az borzasztó drága. A postával kapcsolatban meg csak bizakodni lehet, hogy megérkezik a csomag. Nálam eddig csak egyszer fordult elő, hogy eltűnt a küldemény. Sokan szeretnének kapni követési számot is, de ezt így nem tudom biztosítani. Ráadásul nem nagyon lehet előre megmondani, hogy hány nap alatt fog kiérni, mert elméletileg 7 munkanap, de van, hogy 3 hét után ér oda, de nem tudjuk, hogy ennek mi az oka.
K: Mi a titka, hogy ilyen alacsonyan tudod tartani az áraidat?
Z.P.: Az, hogy nem akarok rajtuk nagyot kaszálni. Nem az a tervem, hogy 1-1 ruhán keressek sokat, és így kevesebbet kelljen eladni, én inkább azt akarom, hogy minél több ruhát tudjak eladni, kedvezőbb áron. Én ezt tartom hosszútávon jobbnak. Egyre több ember érzi azt, hogy vehet ő is magának magyar tervezőtől ruhát, és ez mennyire jó, és emiatt egyre többen jönnek ide vásárolni. Én ezt így szeretem csinálni.
K: Honnan jött a Zoe Phobic művésznév?
Z.P.: A Zoe az úgy, hogy még rám ragadt gimis koromban, nem tudom pontosan mikor kezdődött, de a barátaim átvették, hogy Zoe-nak hívnak. A Phobic pedig egyszerűen úgy, hogy kinyitottam a szótárt, ráböktem egy szóra, és az a phobic volt. És még tetszett is, mert a Zoe az életet jelenti, a Phobic pedig hogy fóbiás, és ez így vicces együtt.
K: Milyen szinten tudsz szabni-varrni?
Z.P.: Amennyire kell, annyira tudok, mivel otthon nagyon sokat gyakoroltam. Voltaképp amint hazamentem iskola után, mindig egészen estig gyakoroltam.
K: És hogyan tanultad? Milyen tankönyv alapján?
Z.P.: Nem tankönyvből tanultam, hanem csak próbáltam arányosan, logikusan összeállítani a dolgokat, és egészen a mai napig főleg így csinálom.
K: Minden ruhádat saját magad varrod meg?
Z.P.: Nem, én inkább szeretném most már másra hagyni az elkészítést. Megtervezem a ruhát, és utána intézem a marketinget meg a beszerzést, így már nem sokat varrok, és szeretném ezt hamarosan teljesen másra bízni.
K: Akkor melyik részt szereted a legjobban a divattervezésben, ha a kivitelezésért nem rajongsz annyira?
Z.P.: Magát a tervezést. A mintadarabokat természetesen én készítem el, ez fontos, hogy lássam milyen lesz. Az első darabok elkészítésénél lehet hogy rájövök, hogy az anyag nem úgy fog esni, mint ahogy elképzeltem papíron, és ilyenkor nekem kell újraterveznem. Illetve nagyon élvezem a fotózások szervezését, majd publikálni a képeket, stb.
K: Varrónőt hogy találtál?
Z.P.: Interneten adtam fel egy hirdetést, és már 10 perc múlva volt is jelentkező. Volt pár próbadarab, és azóta együtt dolgozunk.
K: Te mennyire dolgozod ki a rajzaidat?
Z.P.: Vázlatokat készítek. Régebben szerettem a divatrajzokat kidolgozni, de ma már nem, főként időhiány miatt. Sokszor előkapom a noteszem, és csak pár vonallal ábrázolom az ötletem, mert ezekben jobban tudok gondolkodni, mint egy részletesen kidolgozott divatrajzban. Meg sokszor nem olyan lesz a rajz, mint amilyennek elképzelem, ettől ideges leszek, összegyűröm, és oda a terv. Ez így egyszerűbb. Egyébként inkább már gyártmányrajzokat készítek, amin pontosan látszik, hogy hol a szabásvonal, hol vannak a gombok, hol vannak a felhajtások, stb.
K: Hogyan választod ki a modelleket és fotósokat a kampányaidhoz?
Z.P.: Fotósok közül már sok ismerősöm van, akikkel megismerkedtem bemutatókon, megnyitókon, stb., így közülük szoktam válogatni. Illetve a Modellonline-on szoktam nézelődni, és akinek nagyon megtetszik a portfóliója, azzal felveszem a kapcsolatot. Bár most már kezd összeállni egy kis állandó társaság.
K: Divatbemutatót még nem nagyon rendeztél. Tervezed a közeljövőben?
Z.P.: Teljesen önálló divatbemutatóm még valóban nem volt, de én is ott voltam Bécsben a Divathéten, meg most tavasszal az Europeum bevásárlóközpont megnyitóján. Nagyon jó lenne egy önálló bemutató, de az rengeteg munka és energia, mire az ember megszervezi. Kellene hozzá egy jó nagy stáb, akik segítenek. Meg talán nem is lenne értelme egy akkora kollekcióval, amekkorát én szoktam csinálni, hisz én nem 30-40 szettes kollekciókat tervezek, hanem kb. 18-20 szetteset, ami viszont lemenne néhány perc alatt. Így egyedül nem nagyon lenne értelme.
K: Gondolod, hogy lesznek követőid erre az üzleti sémára?
Z.P.: Szerintem lesznek, sőt már vannak is, néhányan még olcsóbbak is, mint én. Meg egyre szélesebb ez a tervezői kör, sokan kezdik, ezért valószínűleg meg fog ugrani az ilyen kis boltok száma.